Publicisztika

Az absztrakció kívánatos szintjéről

A debreceni könyvhét megnyitója

"Na, ahogy este hajtom be a tyúkokat, mondom, hol csinálja Péter bácsi a könyveket. Most már megkérdezem."

"Hol csinálnám, a szobámban csinálom."

"Aztán mivel csinálja, ha ott csinálja. Nem láttam én ott semmit."

"Dehogynem látott."

"Én ugyan nem."


A háromszög három sarka

Az Ausztria és Németország Európában című konferencia osztrák rendezői azt kérik tőlem, hogy lennék valamiféle "külső szemlélő", akinek a nézeteivel aztán kívánatos lenne szembesülniök.


Az értelem kockázata

Szartól a vajat valóban szeretem pedánsan elválasztani, de az erkölcsöt a politikától még soha nem választottam el.

Vannak politikai helyezetek, amikor nem erkölcsi szempontból nem tartom értelmesnek az erkölcsi érvet, hanem politikai szempontból.

Nehéz elképzelni olyan demokráciát, amelyben ne erkölcsi elvekre építenék a törvényeket, s ezért politikai vitákban általában értelmesebb ezekre hivatkozni, mint egy olyan erkölcsi minimumra, amelyet legfeljebb diktatúrában lehetne érvényesíteni.


Kalandozás a bizalom forrásvidékein

Vadkapitalizmus versus premodern restauráció

Furcsa egy dolognak kell lennie, ami egyformán fontos a szerelmeseknek, a kormányoknak és az üzletfeleknek.


A másik ránk bízott élete

Két pszichoanalitikus határeset vázlata

"Engem a kommunisták tönkretettek." Erre nem tudtam mit válaszolni, erre a drámai bejelentésre, de nem tudtam nem felnevetni. Tréfaként hatott. Kérdeztem, hogy érti. A nevetés nemcsak annak szólt, hogy egy mutatós és felette egészségesnek kinéző fiatal férfi állt előttem, hanem főleg a saját meglepettségemnek. Korábban többször is beszéltünk, mégsem vettem észre őt. Most azonban nemcsak a személyes felhívását értettem meg, hanem egyúttal beleláttam a nyiladékba, amely a dolgok tudomásulvételét képes az észleléstől tartósan elválasztani.


Talált cetli

és más elegyes írások


Ezek az írások lettek. Újságokban és folyóiratokban jelentek meg, vagy irattartóban hevertek. Harminc év alatt sok minden felgyűlik. Általában az alkalom igénye szerint születtek, megrendelésre, vagy csak úgy. Riportok, jegyzetek, naplók, kiállítási megnyitók, halotti beszédek, köszöntő szavak és elemző feljegyzések, csupa olyasmi, ami kétségtelenül az írásos kultúrához tartozik, mégis mellékesként kezelendő.