Részlet

Már nem marad időm

Fejezet a Párhuzamos történetekből

Ment, és mentem utána. Mintha nem is hallaná. Az undor kerülgetett, a gyűlölet. Meg az irigység és a csodálat, hogy ilyesmit valakivel meg tud csinálni. És én vagyok a szerencsétlen, akivel meg is csinálja.


Jártam már ebben a házban

Fejezet a Párhuzamos történetekből

Nem tudtam, mi lesz. De jól ismertem ezt a viharos szelet, amint a közeli Városliget sötétjéből az arcomba vág. Élveztem, hogy jól ismerem.


Ez a verőfényes nyári délután

Fejezet a Párhuzamos történetekből

Nem tudom, miként kezdődött közöttünk, de a Weisz Ilonka mindig itt várt, ezen az első emeleti lépcsőfordulón.

Régebbről ismertem őt, mert Violának és Szilviának volt a közös barátnője. Olykor átjött hozzájuk a Damjanich utcába, néha kijött velünk a Ligetbe. Velem soha egy szót nem beszélt.

Mintha ott se lennék.


Idézetek Nádas Péter műveiből

1. "Legjobb a fényt választani."

Vonulás, 94.


2. "A szépség szeretete szerint más a számítás, mint amilyen a dolgok szeretete szerint."

Évkönyv, 322.


Margitsziget

Részlet a Párhuzamos történetekből

Messziről nézve úgy néztek ki a neobarokk szökőkút mellett, mint azok az összeszokott szerelmesek, akik legalább havonta kétszer végleg szakítanak. Valószínűleg egyikük sem vette észre, hogy milyen indokolatlanul közel állnak egymáshoz. Holott szemmel látható erőfeszítéssel igyekeztek távolságot tartani.

Mindketten mintegy visszahajoltak a másik közelségéből, lábaik, ágyékuk viszont túl közel maradt.