Drámák

Nádas Péter műveit rendkívüli hagyományba ágyazottságuk jellemzi, így drámái is forradalmian régiek, Csehovot és az archaikus szertartásokat idézik: sikertelen próbák, felkészülések sorozatából állanak. Színitrilógiája első darabja, a Takarítás (1977) mégis méltán tekinthető drámatörténeti fordulatnak: zenei szervezettségű komédia, ahol az elemi konfliktusok a nyelvben mutatkoznak: szeretet-gyűlölet örvénye, szeretetképtelenség, hatalomharc, a hiány megszüntetése, „a fiú” megszületése.


Az égi és a földi szerelemről

A kötet Nádas Péter 1989-ben tartott előadását tartalmazza „a nemi szerepek és a nem princípiuma” témaköréről. A szerző három esszében, az előadás mellett hosszú „bevezető” és „jegyzet” formájában járja körül a szerelem és szexus viszonyának mentális és nyelvi vetületeit, vagy éppen Narcissusszal és Szókratésszal kapcsolatos ősi szimbólumait.


Egy családregény vége


Az indázó bokroktól, fáktól takart óriási kert mélyén áll a ház. Áll öregen és örökös jelenben. Otthonszaga, meseillata van. Mesélnek a gyerekek, mesél csudás legendákat a savanyúcukrot szopogató nagymama - igaz történeteket, bajról és szerencsés megmenekülésekről a süket, ordító, szörtyögve alvó nagypapa -, s elmondja az ősi mítoszok homályából előlépő Simon család eredetének és lombosodásának jelképes töténetét is.


Emlékiratok könyve


Könyvének születéséről ezt írta a szerző: "Ezerkilencszázhetvenhárom őszén Berlinből Rostockba, majd onnan Warnemündébe utaztam. Az égvilágon semmi dolgom nem volt se itt, se ott. Nem ismertem senkit, engem sem ismert senki. A tengert akartam látni, s a kedélytelenül új szállodadoboz tizedik emeletéről néztem a tengert. és semmi más nem foglalkoztatott jobban, mint a saját életem kioltásának gondolata. Mivel azonban se magamat megölni, se meghalni nem tudtam, dolgozni kellett.


Évkönyv

Ezerkilencszáznyolcvanhét-ezerkilencszáznyolcvannyolc

"Ami nem történik meg, bár elvileg megtörténhetne, nem föltétlenül úgy jelentkezik, mint valamilyen lehetséges történés hiánya, hiszen következményeiben épp olyan végleges, végzetes vagy erős lehet, mint mindaz, ami megtörténik. Ha nem így lenne, akkor nem foglalkoztatna ez a kérdés.


Játéktér


"Előlem nem zárták el a halált, a véget, a pusztulást, s ezért pontosan fordítva kezdtem el élni az életem. A másik ember testével való szerelmes egyesülés úgy érintett, miként másokat a legkedvesebb lény váratlan elveszítése. Nem életre keltett, hanem életre pusztított. Egy új nyelven kellett volna megtanulnom beszélni, de a halál volt az anyanyelvem" - írja többek között annak az évtizednek a történetétől, amely az Emlékiratok Könyvének megírását megelőzte. Valóban: egyetlen esszéje sem szakad el a haláltól, a halálfélelemtől. Szól esszéiben a szenvedés, a szeretet, a boldogság összeforrottságáról.


Kritikák

Pilinszky János fényképei





Pilinszky témáinak és kulcsszavainak mutatóját Jelenits István közli A mélypont ünnepélye című gyűjtemény (Szépirodalmi, 1984) függelékeként. E mutatóban nem szerepel se a fotográfia, se a fénykép, se a fényképezés, de furcsa módon még a kép fogalma sem. Ha valakinek, akkor Jelenitsnek igazán hihetünk, hogy ezek a szavak tényleg nem tartoznak a költő által használt legfontosabb fogalmak közé.


Leírás

Novellák

A kötet novellái érzelmi és gondolati ajánlatok. Ajánlat egy olyan útra, amit mindenki megtesz vagy megtehet, ha elengedi a konvenciók kapaszkodóit, ha elveszettnek érzi és ezért fel akarja fedezni önmagát, ha a puszta látvány mögé néz, s szeretné megérteni a jelenségek lényegét.


Minotaurus


Nádas Péter "pályája igen karakterisztikusan elbeszélésekkel, illetve novellákkal s néhány rövid történettel indult. Ezek éppúgy hozzájárultak az egész műről megalkotható képhez, amennyire az visszafelé átrajzolja e szövegeket... A novellák és elbeszélések világa olyan előkészület, mely huszonöt-harminc év távlatából nézve sem mondható kísérletező vagy etűd jellegűnek, vagy ahol etűdök is megjelennek, ott a kísérlet maga a dolog." (Balassa Péter) A kötet 16 elbeszélést tartalmaz.


Nézőtér


"És ugyanígy, ha műtárgyat nézek vagy könyvet olvasok. Nem érdekel, hogy a festő két ecsetvonás között aludt-e vagy szeretkezett, semmi közöm hozzá, hogy két frámai mondat között az író a gyomrát fájlalte-e vagy ásított. Ezek magányos dolgok, egyedül kell csinálni, a befogadásuk is elyen. A színház viszont nemcsak szerepet játszó színész testi adottságait és intim képességeit kalkulálja be,