Az értelem kockázata

Szartól a vajat valóban szeretem pedánsan elválasztani, de az erkölcsöt a politikától még soha nem választottam el.
Vannak politikai helyezetek, amikor nem erkölcsi szempontból nem tartom értelmesnek az erkölcsi érvet, hanem politikai szempontból.
Nehéz elképzelni olyan demokráciát, amelyben ne erkölcsi elvekre építenék a törvényeket, s ezért politikai vitákban általában értelmesebb ezekre hivatkozni, mint egy olyan erkölcsi minimumra, amelyet legfeljebb diktatúrában lehetne érvényesíteni.
Ha valaki nem sértett törvényt, akkor nem sértett törvényt. A politikai értelemnek ilyesmivel még akkor is számolnia kell, ha valakinek vannak indokolt erkölcsi kifogásai valakivel szemben. Lehet, hogy kiábrándító, de a demokráciában nincsen a törvénynél magasabb instancia.
Legfeljebb véleményeket, személyes tekintélyt, tüntetést, éhségsztrájkot, polgári engedetlenségi mozgalmat, imát, terrorista akciót lehet vele szembehelyezni, ám erkölcsi vagy politikai fölény ezekkel sem garantálható elore.
Mindezt azért érzem szükségesnek ismét leírni itt, mert igen nagy szomorúsággal töltene el, ha a demokratikus jogállamról alkotott felfogásom Kis János interpretációjában rögzülne az olvasóközönség tudatában.
Kis János A politika mint erkölcsi probléma címu nagyobb tanulmányához írott eloszavában (Az erkölcsi minimum, ÉS, 2002. december 20.) nevemhez fuzi a liberális értelmiség megújulásához szükséges megrendültség elmaradásának tényét. A liberális értelmiséggel én fogadtattam volna el "a politika és az erkölcs elválasztásának tézisét", s ezért nem nézett volna szembe "a morális konfliktussal, amit a Medgyessy melletti kiállás okoz". Ezzel a képpel nem az a bajom, hogy nem ismerek magamra benne. Lenin a munkások közé megy a júniusi tézisekkel. Eloszavát olvasva inkább az volt a benyomásom, hogy ot nem az erkölcs és a politika szétválasztásának vagy öszszefüggésének kérdése, hanem a demokratikus feltételrendszer ingerli. Az erkölcs és az ésszeruség viszonylata a diktatúrához képest tényleg alaposan megváltozott. A demokrácia erkölcsi relativizmusa undorítja, habár megvalósításáért o maga is sokat tett a kerekasztal tárgyalásokon, vagy éppen az Antall Józseffel kötött paktummal. Most nem tudja elfogadni, hogy a demokráciában az erkölcs és a politika összefüggésének egyetlen foglalata a törvény.
Nem tudja elfogadni, hogy ez nem rontás, nem erkölcsi kisiklás, hanem erkölcsi felfogás.