Drámák

Nádas Péter műveit rendkívüli hagyományba ágyazottságuk jellemzi, így drámái is forradalmian régiek, Csehovot és az archaikus szertartásokat idézik: sikertelen próbák, felkészülések sorozatából állanak. Színitrilógiája első darabja, a Takarítás (1977) mégis méltán tekinthető drámatörténeti fordulatnak: zenei szervezettségű komédia, ahol az elemi konfliktusok a nyelvben mutatkoznak: szeretet-gyűlölet örvénye, szeretetképtelenség, hatalomharc, a hiány megszüntetése, „a fiú” megszületése. A Találkozás (1979) és a Temetés (1980) tragédiák, előbbiben szintén a szöveg-zene partitúra megjelenítése a végcél, az utóbbiban az élő emberi test emlékezik, immáron a színházra is. A kötetben szerepel két prózai mű is, egy próbanapló és egy költői-spirituális számvetés a színpaddal (Ünnepi színjátékok, 1986).