Életrajz

Budapesten született 1942. október 14-én. Édesanyja Tauber Klára, munkás, édesapja, Nádas László, telefonműszerész. 1944. október 15-e, a nyilas hatalomátvétel után édesanyja hamis papírokkal Bácskába, majd Újvidékre menekül fiukkal, de az ostrom előtt közvetlenül visszatérnek a fővárosba. Apja, testvéreivel és egy barátjukkal egy újpesti-rakparti pincében befalazza magát, ahol hamis papírokat gyártanak, és röplapokat nyomtatnak. Nádas Péter az ostromot édesanyjával nagybátyja, Aranyossi Pál újságíró lakásában vészeli át, más, hamis papírokkal menekített gyerekek és felnőttek között. A házat bombatalálat éri. Budapest felszabadulása után visszaköltöznek Pozsonyi úti lakásukba. Nádas László a Jóvátételi Hivatal vezető beosztású munkatársa, Nádas Klára a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára lesz. 1948. augusztus 24-én megszületik Péter öccse, Pál, akivel együtt néhány nap múlva a Pozsonyi úti református templomban megkeresztelik. Nádas 1948-tól a Sziget utcai elemi iskolába jár. 1950-től a Szabadság-hegyen laknak, a Diana utcai általános iskola tanulója. 1953-ban édesapját, aki már a Postaügyi Minisztérium főosztályvezetője, sikkasztás gyanújával felfüggesztik állásából, eljárás indul ellene. Az eljárást néhány hónap múlva bizonyítékok hiányában megszüntetik, de alacsonyabb beosztásban, a Belvárosi Távbeszélő Üzem igazgatójaként dolgozik tovább. Édesanyja 1955. május 15-én hosszú betegség után meghal. Ugyanennek az évnek a nyarán Nádas Péter is megbetegszik, agyhártyagyulladással kezelik a László Kórházban. Ezt a diagnózist később vitatják. Kórházból való távozása után azonban visszatér magas láza és eszméletvesztése; a Tűzoltó utcai gyermekklinikán ápolják, s csak hónapok múlva gyógyul fel. 1956 őszén megkezdi tanulmányait a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban. 1956 októberében édesapját a Munkástanács megfosztja állásától, majd egy névtelen telefonáló megfenyegeti, hogy lakásáról is elhurcolják. A két fiúval elmenekül a szabadság-hegyi lakásból. 1957-től a Pozsonyi úton laknak. Apját a munkaügyi bíróság végleg fölmenti minden vád alól. Néhány nappal a végzés kézhezvétele után, 1958. április 15-én önkezével vet véget életének. A két fiú gyámja Aranyossi Magda lesz. Nádas Péter Aranyossiék Lenin körúti lakásába költözik, Pál intézetbe kerül. 1958 nyarán, tizenhat évesen megszakítja tanulmányait. Ősztől fényképész szakmunkástanuló. 1961 tavaszán szakmunkásvizsgát tesz le, szeptembertől a Nők Lapja szerkesztőségében fotóriporter-gyakornokként dolgozik. Megismerkedik Salamon Magda újságíróval, akivel 1962 márciusától együtt él. Pesterzsébeten laknak. Itt írja A Biblia című elbeszélését, amelyet 1962 karácsony másodnapján fejez be. Elvégzi a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1963 és 1965 között katonai szolgálatát teljesíti Budapesten. Leszerelése után a Pest Megyei Hírlap munkatársa. Előbb fotóriporterként, majd néhány hónap múlva újságíróként dolgozik. 1967-ben jelenik meg A Biblia című első kötete. Esti gimnáziumba jár, kétszer kezdi el, kétszer hagyja abba. 1965 és 1967 között elvégzi a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemének filozófia szakát, de nem tesz államvizsgát. 1968 nyarán Kisorosziba költözik, ahol szobát bérel. Itt írja a Leírás novelláit és szövegeit. 1969-ben otthagyja újságírói állását. Kisorosziban írja Egy családregény vége című regényét is, amelyet 1972 augusztusában fejez be, s amelyet csak 1977-ben ad ki a Szépirodalmi Könyvkiadó. 1972 szeptemberében három hónapos ösztöndíjjal az NDK-ba, Kelet-Berlinbe utazik. 1973 őszén és 1974 őszén visszatér Berlinbe, a Humboldt Egyetemen a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgat, illetve a Staatsbibliothekban olvas. 1973 nyarától az Emlékiratok könyve első változatán dolgozik. A kéziratot 1974 tavaszán megsemmisíti, s néhány hónap múlva kezdi írni a regénynek azt a változatát, amelyet ismerünk. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóiratnál dolgozik olvasószerkesztőként. A kisoroszi szőlőhegyen telket vásárol, és 1974 őszére tizenkét négyzetméteres faházat állítanak fel rajta, ahol tovább dolgozik regényén. 1978-ban Füst Milán-jutalomban részesül. 1979-ben feladja állását, csak a regénynek szenteli idejét. Ugyanebben az évben költöznek be Salamon Magdával Tárnok utcai lakásukba. Szikora János rendezésében a győri Kisfaludy Színház 1980 szeptemberében próbálni kezdi Takarítás című darabját, s ugyanekkor lektorként a színházhoz szerződik. 1980-ban Mikes Kelemen–díjat kap. 1981 januárjától 1982 februárjáig a DAAD ösztöndíjával Nyugat-Berlinben él, ahol tovább dolgozik regényén. Távolléte alatt felépül az a faházhoz csatlakozó kis szoba, amelyben a következő két évben tovább írja a regényt. Kisoroszi házát 1983-ban eladják, megvásárolják a gombosszegi házat, és 1984 májusában elköltöznek. 1984 májusa és 1984 októbere között Gombosszegen építkezések folynak, eközben írja Hazatérés című esszéjét, majd a felújított házban folytatja a munkát a regényen. 1985 tavaszán József Attila–díjjal tüntetik ki. 1985. április 15-én fejezi be az Emlékiratok könyvét. Ugyanezen a nyáron Párhuzamos történetek című regényén kezd dolgozni, ezt a munkát időközben többször megszakítja. 1986-ban megkapja az Örley–díjat és Az Év Könyve Jutalmat. Salamon János felkérésére megírja Mélabú című esszéjét. 1987 februárjának első napjaitól 1988 februárjának utolsó napjáig megírja Évkönyv című könyvét. 1988-ban Déry Tibor-jutalmat kap. 1989 áprilisának utolsó napjaiban svéd barátjával, Richard Swartz-cal, valóra váltják tervüket, és négy napon át beszélgetnek egy magnetofon mellett. A német nyelvű beszélgetés szövege a Párbeszéd című könyvük alapanyaga lesz. 1989-ben, a Fidesz-Akadémia felkérésére dolgozni kezd egy előadáson, amelynek Az égi és a földi szerelemről címet adja, az előadás szeptember 26-án hangzik el, de utána is továbbírja és könyvvé alakítja. 1989 és 1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa. 1990. február 23-án összeházasodik Salamon Magdával. 1990 májusának első napjaiban az Európai Műfordító Kollégium vendégeként, német fordítójával, Hildegard Groschéval az Emlékiratok könyve fordításán dolgozik. 1990-ben Krúdy–díjban részesül. 1991 tavaszán német kiadója, a Rowohlt Verlag meghívására Berlinbe utazik, ahol a Literarisches Colloquium wannseei házában ismét együtt dolgozik fordítójával a regény német fordításán. Szeptemberben, néhány héttel a könyv megjelenése után németországi felolvasókörútra megy. 1992. március 15-én megkapja a Kossuth–díjat. Áprilisban második németországi felolvasókörútjára megy, amelynek utolsó állomásán, Bécsben, május 5-én átveszi az Österreichischer Staatspreis für Europäische Literatur kitüntetést. November 29-én a Reden über Deutschland című sorozat keretében előadást tart a müncheni Kammerspielében. 1993. március 23-án előadást tart a Deutsche Bankban. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választják. 1993. április 28-án infarktussal a budapesti Szent János Kórházba szállítják, ahol reanimálják. Két nap múlva átszállítják az Ér- és Szívsebészeti Klinikára, dr. Szathmáry Lászlóhoz, ahol május 3-án koszorúér angioplasztikai beavatkozást végeznek, s ezt december 13-án megismétlik. Felépülése után ismét a Párhuzamos történetek című regényén dolgozik. 1994 októberében egy hónapig egy München melletti klinikán gyógykezelik. 1995. március 24-én Lipcsében átveszi a Leipziger Buchpreis für Europäische Verständigung kitüntetést. Szeptemberben, az Évkönyv német fordításának megjelenése után harmadik felolvasókörútjára megy Németországba és Svájcba. 1998-ban megkapja a Szlovén Írószövetség Vilenica–díját. Ugyanebben az évben az Emlékiratok könyve megkapja Franciaországban az év legjobb idegen nyelvű könyvének járó díjat (Le Meilleur Livre Étranger, 1998). Az 1999-es Frankfurti Könyvvásárra a Rowohlt zsebkönyvsorozatában (rororo) 8 kötetben megjelenteti Nádas Péter válogatott műveit. 1999-ben Nagy Imre-emlékplakettet kapott, 2001-ben neki ítélték a Soros-nagydíjat. 60. születésnapját több magyarországi és németországi irodalmi fórum megünnepelte. 2003 őszén Prágában átvette a Franz Kafka-díjat. A 2002-es német nyelvű első kiadást követően, 2004-ben jelent meg magyar nyelven Saját halál című könyve. A kiadványt Nádas Péter 163 fotográfiája díszíti. Párhuzamos történetek című, "világirodalmi jelentőségű" (Csordás Gábor) nagyregénye 2005-ben látott napvilágot a Jelenkor Kiadó gondozásában. 2006-ban Palládium-díjat kapott a Párhuzamos történetek című regényéért. Ugyanebben az évben elnyerte a Márai Sándor-díjat és az Írók Boltjának Üveggolyó-díját. Hátországi napló című esszékötete is 2006-ban jelent meg. (Az életrajzot írta BALASSA PÉTER, kiegészítette SCHILLER ERZSÉBET és BABICZKY TIBOR.)