Idézetek Nádas Péter műveiből

1. "Legjobb a fényt választani."
Vonulás, 94.

2. "A szépség szeretete szerint más a számítás, mint amilyen a dolgok szeretete szerint."
Évkönyv, 322.

3. "A szépség és a csúnyaság miben léte kivonja magát az emberi ítélkezés alól, holott ezeken alapszik a tetszés, mely a lehető legvégletesebb és változtathatatlan ítélet. Viszonyunk éppoly aránytalan ezekhez, miként a sorsunk se a mi arányossági igényeink szerint adja vagy nem adja; illetve adja az egyiket, de nem adja a másikat, vagy valamicskét ad az egyikből, ám hozzátesz a másikból is."
Évkönyv, 204.

4. "És bármilyen fájdalmas az érzés, miért ne lenne nagyobb becsülete előttünk a kendőzetlen igazságnak, mint egy olyan látszatnak, ami eddig megtévesztésünkre szolgált, bár nem volt kellemetlen."
Évkönyv, 164.

5. "Vakon gondolkodunk. Hogy mi a rossz, és mi a jó, csupán a cselekvés következményeiben válik megítélhetővé. Elkerülhetetlen az ítélet, hiszen a következményeket nem lehet eltüntetni, az ujjunkra ragad, az ajkunkra fagy, de amíg nem fenyeget időzavar, újabb cselekvésekkel módosíthatunk, változtathatunk a jó és a rossz arányán. A jóvátétel puszta szándéka is megnyerő. Az élők egymás iránti türelme és engedékenysége azon a minden bizonnyal téves eszmén alapszik, hogy a rossz és a jó nincsenek meg egymás nélkül, mégis van közöttük egy eleve adott hierarchia, hiszen a módosítás és a jóvátétel puszta szándéka se létezhetne, ha nem a jó végeredményre törekednénk."
Évkönyv, 331.

6. "A tökéletlen dolgok közötti összefüggések helyes aránya: szépség."
Évkönyv, 322.

7. "A levegőbe süti farkát mind, ki a jövőt akarja"
A fotográfia szép története, 103.

8. "...ha rend van, akkor Isten és Sátán mégis különválasztható. Akkor mégsem bennem laknak, hanem kívülem, csak bennem keresik magukat."
Vonulás, 10.

9. "A legnagyobb bűnöm..., hogy nem érzem bűneimet."
Vonulás, 50.

10. "...nincsen olyan kevéske, melyben ne lehetne a legtöbbre lelni."
A fotográfia szép története, 168.

11. "Az erőszak nagy műveit, legyen az szerelmi vagy hatalmi erőszak, egyre megy, mindig ki kell tervelni és végre kell hajtani. A gyöngédséget se kitervelni nem lehet, se a végrehajtásán buzgólkodni, mert az valami olyan, ami kizárólag tervek nélkül hajtja végre magát bennem és rajtam. (...) Az erőszak nagy műveinek a kitervelés és a végrehajtás a története. A gyöngédség nagy műveinek nem lehet történetük."
Évkönyv, 55.

12. "Senki sem alázkodik meg szívesen, mert ha így tenne, akkor végképp nem tudná eldönteni, hogy a teste ellenében, a teste mellett vagy a testén kívül, avagy hol a csudában lenne az, akit énnek nevez. Az énem méltósága fontosabb, mint az a fiziológiai gépezet, amely mégse válaszható le arról, ami én vagyok."
Évkönyv, 137.

13. "Mert a gyöngédség se kisebb erő, mint az erőszak. Ki ebben, ki abban éli át. Mit is? Az evilági, a testi, mondhatnám a szervi megváltódás reményének tökéletes hiábavalóságát és az akarat kudarcát."
Évkönyv, 54.

14. "A szelídség és az erő egyáltalán nem zárják ki egymást, hanem egymás ellentétjeként igen nagy feszültséget teremtenek. Minél nagyobb a feszültség, annál hatalmasabbá válik megnyilvánulásának vágya."
Évkönyv, 207.

15. "A szabadságnak nincsenek fokozatai. Vagy szabad vagyok, vagy nem vagyok szabad. Vagy olyan rab vagyok, aki szabad akar lenni, vagy olyan, aki örül annak, ha rab maradhat. Ha mások érdekében lemondok valamiről, akkor nem lehetek szabad. Ám társaimtól, barátaimtól, szerelmemtől megkaphatom azt a felszabadító gesztust, mely akkor tehet szabaddá, ha én is ugyanilyen felszabadító vagyok."
Évkönyv, 31.

16. "A szabadság csak akkor tartósodik, ha minden pillanatban merészen él vele."
A fotográfia szép története, 179.

17. "Ahhoz, hogy az ember legalább egyszer életében szerelmes legyen, előbb azt is ki kell próbálnia, hogy milyen érzései hasonlítanak leginkább a szerelemre."
Évkönyv, 141.

18. "A szerelem nyelve amúgy se más. Némaság."
A fotográfia szép története, 141.

19. "...soha semmit nem akartam megtudni a szerelemben, mert éppen ez volt az egyetlen alkalom arra, hogy a tudatom ellenére legyek sokkal erősebben, és összehasonlíthatatlanul árnyalatosabban jelen az életemben, vagy magamban, vagy ki tudja, miben, mint ahogyan az ember a tudatával bármikor és bármiként egyáltalán jelen lehet."
Évkönyv, 54.
\\r
20. "Igazán nincsen is nagyszerűbb pillanat, mint mikor a vágyak vihara nyughatatlan lelkekben csillapul."
A fotográfia szép története, 169.

21. "Különb s különb poklok jutnak nekünk, és mindenki azt hiszi, hogy a másiknak jutott a jobbik."
Évkönyv, 54.

22. "A lélek fajdalma nem lehet oly erős, hogy ne találna valamilyen reményre a testben. Ha jobb reményre nem talál, akkor abban mindig megkapaszkodhatik, hogy önkezével veszi végét a testi létezésnek, s ez majd a lelki szenvedés végét jelenti. A testi fájdalomban a bennünket megillető helyre kerülünk a világegyetemben: a forrón pihegő lélek érezheti, milyen fagyosak és lelketlenek vele szemben a mindenek."
Évkönyv, 217.

23. "A szenvedély ott kezdődik, ahol két ember kapcsolatában mindenféle törekvés megszűnik, s ezért két különálló ember sincsen többé."
Évkönyv, 143.

24. "...el tud-e képzelni olyan embert, akinek a másik arcán nincsen keresnivalója? Amint megpillantja, feltárul előtte a másik valamennyi titka is."
A fotográfia szép története, 131.

25. "Ne legyenek törvények, csak egy törvény legyen (...), a szeretet."
Nádas, Vonulás, 89.

26. "...ha két út között kellene választanod, soha ne válassz, hanem várj, amíg megnyílik a harmadik."
Nádas, Vonulás, 44.

27. "...nem azt kell mondanod, amit te tudsz, mert amit te tudsz, az semmit nem ér. Csak amit nem tudsz, az ér valamit. Ezért ne szólj, csak engedd a szádon a szavakat kijönni. Azokat a szavakat, amelyek még nem érintették az értelmedet. S amikor már elhagytak ezek az értelem nélküli szavak, akkor figyelj, de figyelni erre se akarj. Ez a fontos. Külön ne figyelj, ne vigyázz semmire. Csak arra ügyelj figyelmetlenül, hogy aki te vagy, az ne legyél te."
Vonulás, 43.

28. "Ami áll, az mozog."
A fotográfia szép története, 105.

29. "Nincsen olyan óvatos lépés, mely omlást ne indítana..."
A fotográfia szép története, 146.

30. "A boldogság kérem, a legszebb asszonyhoz hasonlítható. Ha kivárod, ha azon vagy, hogy megszerezd, akkor kacérkodik, rázza a farát, de nem adja magát. (...) Ha a lelkét kéred, a testét adná, ha a testére ácsingóznál, a lelkét teríti a lábadhoz. Mindig azt, amit nem akarsz."
Egy családregény vége, 34.

31. "A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak."
Egy családregény vége, 35.

32. "Benned! Magadban kell megérezned a boldogságodat, s ha megvan, nem!, nem ereszteni! Ha egyetlen pillanatra! ha egyetlen pillanatra elereszted, akkor kiröppen az átkozott boldogságod, s helyére csordul a nyál és a takony. Akkor teli leszel kívánsággal, akkor türelmetlenül lesed, milyen élvezeteket kaphatsz még tőle, és nincsen vége, mert minden élvezeted eltölt egy másik élvezet hiányával. (...) Akkor szenvedni fogsz. (...) Ó, pedig a szenvedés nem te vagy. Te elevenen élő boldogság vagy, aki akkor kap, ha nem kér, akkor élvez, ha nem akar. A manna lehull az égről. Vigyázz! Ha akarod, nem hull! Lesni. Ravaszul. Várni. Nem szenvedni!"
Egy családregény vége, 35-36.

33. "Az lenne hát az egyetlen és legfőbb szerencsénk, hogy nem érzékeljük, milyen szerencsések lehetnénk?"
Évkönyv, 216.