Joachim Sartorius versei Nádas Péter fordításai

                         Hanyatt fordult

                         Grimaszolva tér meg halálához
                         az élet. Bőrzet. Szőrzet. Hanyatt fordult.
                         Grimaszolj csak. A villám a
                         legderűsebb égből csapott szíven,
                         jelenségvilágra sújt,
                         a szegényesen beírt emlékezetbe.
                         Hátán hever, hanyatt esett,
                         bíbor erek páncéling alatt,
                         levegőből élt, férfiúi élete
                         lüktetés, beleráng, ideje
                         lejárt, a barátságos vég megérkezett.

                         Így még nem látta életét:
                         készen, ritka levegőn, közelről nem
                         közelíthetőn. Kihunyt szembogár.

***

                         Tanácsadó osztriga fogyasztásához

                         Felnyitásához még
                         az egyszerű zsebkés is
                         elegendő
                         erős rövid pengével

                         ha a dologban nem vagy jártas
                         inkább vegyél egy asztalkendőt
                         fel ne sértsd magad
                         A kés hegyét

                         a vastagabbik oldalán kell
                         a záróizomba
                         belöknöd
                         a két kagylóhéj közé

                         a fedőt lepattintani
                         eltávolítani a héj törmelékét
                         de soha ne a vízzel együtt
                         hiszen a húsát majd

                         ezzel kell kihörpinteni
                         soha ne fogyassz
                         olyan osztrigát
                         mely megnyílik magától

                         Vizével iszod meg
                         rákok kiáltozását
                         a hullámok árnyékait és a
                         mélység örvénylését

                         Húsán ráharapsz a szerelemre
                         nem enged el
                         mintha lenne még mit
                         felderítened a

                         kellemek és rémségek között
                         ahol kisarjadt a bánat
                         és egy életen át elkísér
                         még jó sokáig ki fog benned tartani

***

                         Harsányan zöldellő

                         Damaszkusz egyik
                         nagy múzeumában van egy
                         harsányan zöldellő Isten,
                         kis vitrinben áll.
                         Nem feledékeny Isten ő.
                         3400 éve nem szegett meg ígéretet.
                         Most egy selyma pillantásával tekint látogatóira.
                         A fennragadt aranyrétegek nem engedik
                         kényelmesen összefűzni mellén a karjait.
                         Egyik keze örökös üdvözletre emelve, míg
                         a másik valamit megragad, mi örökre elveszett.

                         Van aztán a város peremén egy
                         harsányan zöldellő kupola.
                         Ibn-el Arabi szentségtartóban
                         alatta. Ennek a kupolának a
                         vastag bordázatán zöldes
                         fekete turbán lebeg,
                         örökre itt nyugszik a nagy misztikus,
                         akinek terhes lett Damaszkusz.
                         A szentély szomszédságában imaterem.
                         Benne elektronikus tábla vöröslő
                         számjegyekkel írja ki az öt ima
                         pontos idejét a diodáival.
                         Damaszkuszban zöld az Isten,
                         van Isten. Amíg ott áll
                         örök üdvözlésre emelt kezével,
                         semmi nem múlik el.
            

***

                         Egyébként

                         Kis bor. A nyelv kis erői.
                         Hegységnyi nő. Felette felhő. Rá
                         még a haj. Óriás.
                         Kicsi szöcske lábujja árnyán.
                         Látás nélküli láthatás. Nap híján világos.
                         Belleza sötétben. Robbanás a
                         szemgolyóban, amint hallja a szemgolyó:
                         a ragyogásodat.

                         És rikoltoznak a nyelvek.
                         És pompásan szétrepednek a
                         gyöngéd agyféltekék.