Képeskönyv az olvasóknak

Nádas Péter: Párhuzamos olvasókönyv, Jelenkor, 2012, 284 old.

A német mintára készített kísérőkötet a magyar könyvkultúrában ismeretlen állatfajnak számít. Valamiféle átmenetet képez egy recepciógyűjtemény és egy személyes hangvételű forrásjegyzék között. Egy ilyen könyv a valódi olvasóknak készül, ami nálunk oly ritka, akár a fehér holló. - Szöllősi Barnabás kritikája Nádas Péter Párhuzamos olvasókönyv című kötetéről.

A megszólalás rendje

Nádas Péter, Fantasztikus utazáson, 2011. Jelenkor

Nádas nem új keletű kérdéseket vet fel; ahogyan kell, egyszerre veszi végig az aktuális Magyarország politikai gyakorlatát  és az általa kívánatosnak ítélt Magyarország esélyeit. Jánossy Lajos kritikája.

Tűz és tudás – Kritika Nádas Péter új könyvéről Amerikában

Richard Eder, az 1987-ben kritikai tevékenységéért Pulitzer-díjjal kitüntetett korábbi Times-könyvkritikus írt könyvkritikát Nádas Péter elbeszéléseket és esszéket tartalmazó, a Farrar, Straus & Giroux gondozásában megjelent 392 oldalas kötetéről a Los Angeles Times on-line kiadásában augusztus 5-én.

(2)


Selyem Zsuzsa: Nádas Péter: Hátországi napló

Azt figyeltem olvasás közben, hogyan kerüli el a moralizálást. Iróniával: "Az etnikai tisztogatás, a tömeggyilkosság és a népirtás nem tartozik többé a legitim nemzeti ábrándok közé" - írja Kertész-esszéjében. Másik fogása, hogy a retorikus kérdéseket ponttal zárja: "Vajon mitől."


Bálint Tímea: A tizenharmadik kötet

Mihancsik Zsófia 1997-ben többrészes interjút készített a Párhuzamos történeteken dolgozó Nádas Péterrel. A beszélgetéssorozat még akkor elhangzott a rádióban. Kilenc évvel később, már a regény ismeretében olvashatjuk ezt a könyv formájában közreadott, szerkesztett szöveget.


Bacsó Béla: "Gondolkodni önmagatokról"

Mihancsik Zsófia: Nincs mennyezet, nincs födém. Beszélgetés szól a korai életszakasz meghatározó eseményeiről, az irodalmi indulásról, a szociális-cenzurális közegről, a művekről és azok fogadtatásáról, az idegen nyelvű kulturális közeg működéséről és annak tapasztalatairól, egyáltalán az irodalomról és annak keresett és vállalható formájáról, a tradícióhoz való viszonyáról, a szabadság terhéről, az emberről mint organikus-testi szerető lényről és sok egyébről.


Radnóti Sándor - Bazsányi Sándor - M. Tóth Éva: Három bírálat egy könyvről

Az EMLÉKIRATOK KÖNYVE megjelenésekor az olvasót alapvetően a test költészete ragadhatta meg. Az a regény mindent a testek egymáshoz való viszonyára redukált, az érzékit tekintette a legvalóságosabbnak. Szereplői a test nyelvén beszéltek egymással, vagy ha nem, az író tárta fel testbeszédüket. A tárgyi világot, a közvetítések világát minimalizálta, vagy azt is a közvetlen testi viszonyok világa alá rendelte. A PÁRHUZAMOS TÖRTÉNETEK-ről nagyjából mindez elmondható.


Radics Viktória: Kritika helyett

Hát bizony el kellene jutni a benső szabadság ritka szép állapotába, érezni egy kicsit „a szabadság lélegzetét” ahhoz, hogy le tudjam írni az első mondatot erről a könyvről. A regény kritikai számbavételéről az olvasói lelkiismeretem letiltott. A befogadott, pontosabban a befogadás folyamatában lévő mű – vagy a tollam – más hozzáállást kívánt meg tőlem, értési, értelmezési kísérletekre szólított fel, szemlélődést, töprengést, tanulmányozást követelt. Próbálnám meg akaratoskodás, elméleti vezettetés nélkül felfogni.


Németh Gábor: Hassliebe

A legjobb, mikor egy könyv az ízlésedet teszi zárójelbe.

Nagyregény: amit nem tudsz egyetlen pillantással befogni, és ha mégis megfogalmazol róla bármilyen általános kijelentést, rögtön elkezdesz kételkedni az igazságában. (Nádas Péter: Párhuzamos történetek)

“Az álmodó az egész álom.”

(Carl Gustav Jung)


Selyem Zsuzsa: Liaisons politiques dangereuses

(Ki beszél?)

Az Emlékiratok könyve híres egyes szám első személye a végétől visszafelé számított negyedik mondatban megszűnik: az "én"-ből, miután elolvassa szerelme, Melchior képeslapját, "a másik" lesz:

"És a másik még mindig egy idegen házban állt ezzel a híradással, hol a lap írott oldalát nézte, hol a képet.

Hogy akkor ilyen egyszerű.

Arra gondolt, hogy akkor ilyen egyszerű.

Ilyen egyszerű, igen, ilyen egyszerű volt minden."