Nádas Péter a New York Review of Booksban

A The New York Review of Books július 17-ei számában három és fél oldalas cikk jelenik meg Nádas Péterről, mely a lap internetes változatában már olvasható. A cikk írója Deborah Eisenberg, fókuszában az angol nyelven megjelent esszé- és novelláskötet, a Fire and Knowledge áll (ezt 2007-ben adta ki a Farrar, Straus and Giroux Goldstein Imre fordításában).

Eisenberg cikkében az Emlékiratok könyve angol fordítását is szemlézi (Farrar, Straus and Giroux, 1997), amelyet végigolvasva a recenzens úgy érezte magát, mint akinek az agyában visszafordíthatatlan, molekuláris szintű változások következtek be, s a kötet gondolkodását jelentős mértékben átalakította.
 
A szerző a válogatott kötetet remek bevezetésnek tartja a nádasi életműbe, akinek eddig hat kötetét jelentették meg angol nyelven – ebből négy a Farrar, Straus and Giroux-nál, egy a Twisted Spoon Pressnél, egy pedig a Steindl-nél jelent meg.

A 2005-ben magyarul megjelent Párhuzamos történeteknek (melyet a cikk tévesen 1995-re datál) még nem létezik angol fordítása. Eisenberg Nádas mélységes humanizmusát, a jelenetek pontos leírására való képességét, s a gondolatok és benyomások összeegyeztetésében való jártasságát emeli ki.
A Fire and Knowledge kapcsán utal rá, hogy a válogatás darabjainak legtöbbjét Nádas Péter az 1989-es magyarországi rendszerváltozás előtt írta, némelyiket még a hatvanas években.
Eisenberg körüljárja a problémát, hogy alakítja a dfiktatúra klímája az írás mechanizmusát. Az elnyomásnak egy bizonyos szempontból haszna is lehet az írásra tekintettel: részint az elhallgatás retorikája erősíti író és olvasó kapcsolatát, részint a szabad országokban leírt szavaknál nagyobb súlyt ad az író szavainak.
Nyugaton, írja Eisenberg, nagyobb az esély arra, hogy bármi, amit leírnak, a papírra érkezése pillanatától valmi mássá, lényegtelenebbé, triviálisabbá váljon, míg ezzel szemben a kommunista diktatúrák alatt élő országokban az irodalom, a kelet-európai szamizdat olvasmányok az irodalmat valami magasztosabb, áhitatosabb szellemmel hatották át, hiszen a megfigyelések közvetlen megírása nem volt lehetséges, az áttételek ismeretéhez pedig közös kódrendszer kellett. Nádas Péter írásai őrzik a diktatúrákban alkotott jelentős irodalom súlyát.