Nádas Péter - Richard Swartz: PárbeszédNégy nap ezerkilencszáznyolcvankilencben

„Nem a dolgok összeomlása értelmében vett apokaliptikus ponton áll kultúránk, minden ízében, hanem a 89-es fordulatban a szónak az az értelme jelenik meg, miszerint az apokalipszis: a dolgok igazi arcának fél: tárulása. Az egyik oldalon cél-vesztés, a másikon a hamis célok végső lelepleződése. Nincs megoldás; heroikusan ismétlődő elemzés van. Ez az egyetlen — ironikus, szkeptikus, rezignált — életremény Chaosszal szemben, mely az Apokalipszison is túl van. A feltárulás feltárása. Ezen kívül, túl, át, nincsen semmi: a semmi van. S ezt éppen azzal mondja el, ahogyan beszélgetésük szívében a szív törvényeiről, a testvériség rejtélyeiről megfeledkező kultúránk tanácstalanadé elszánt bírálata kimondatik. .." (Balassa Péter)

Részlet a regényből:

Első nap

- Gondolom, mindenekelőtt a beszélgetés általános feltételeiről szeretnél valamit mondani.
- Azt mondtuk, hogy egyikünk se viselkedjék úgy, mintha kérdezgető újságíró lenne. Valamit mégis rögtön megkérdeznék. Mióta ismerjük egymást? Meg tudod mondani? Hiába töprengtem, nem tudom évszámhoz kötni.