Nobel-jelölések és -esélyek

Míg tavaly Mo Jenről a magyar olvasók legtöbbje még csak nem is hallott - kötetét sajnos azóta sem adták ki, pedig a Nobel-díj hírét rendszerint igyekszik meglovagolni egy-egy kiadó - az idei Nobelről szóló újságcikkek legtöbbje megint a régóta emlegetett sikerszerzőket - többek közt Murakami Harukit, Jon Fossét, Joyce Carol Oatest - szeretné nyertesként látni. A Svéd Akadémia azonban szeret meglepetést okozni, és bár időről időre felmerül, hogy kultúrpolitikai és nemzetközi erőviszonyokat figyelembe vevő döntéseket hoznak, két évvel ezelőtt Thomas Tranströmer díjazásával is inkább esztétikai döntés született, minthogy azt nézték volna, mennyire ismert és eladható költő Tranströmer.

Az esélyesek között természetesen olyan nagy becsben tartott szerzők neve is állandóan megjelenik, akik bár nemzetközi hírnévnek és elismertségnek örvendenek, mégsem tömegek olvassák őket - ilyen Nádas Péter és a szír-francia költő, Adunis is.
Mostani cikkünkben azt mutatjuk be, milyen folyamat útján dől el, hogy kiket jelölnek a Nobel-díjra, és hogy egyáltalán hogyan jut el egy szerző addig, hogy az akadémia látóterébe kerüljön. A Nobel-díj jelöltjeinek pontos névsorát mindig is homály fedte, a szabályok szerint a listát ötven évre titkosítják, így idén csak az 1962-es jelöltek listájáig ismerhetjük meg, kik is voltak esélyesek a legnagyobb presztízsű irodalmi elismerésre.

A folyamat egy felkérőlevéllel indul el minden év őszén - ezt a Svéd Akadémia küldi ki azoknak az előzőleg kiválasztott személyeknek, akiket alkalmasnak találnak arra, hogy jelöltet állítsanak az akadémia számára. Az, hogy ki lehet ilyen személy, sok mindentől függ, feltételekhez kötött: vagy a svéd vagy más tudományos akadémia tagjának kell lennie az illetőnek, vagy olyan szervezet képviseletét kell ellátnia, amelynek céljai és felépítése hasonló a Svéd Akadémiához. Emellett egyetemi irodalom- és nyelvészprofesszorok, korábbi Irodalmi Nobel-díj nyertesek és az egyes országok írószervezeteinek elnökei kapják még meg a felkérőlevelet. Az mutatja, hogy széles merítésből igyekeznek válogatni, hogy minden évben hat-hétszáz felkérőlevelet küld ki az akadémia. Bár köztudott, de mégis megjegyezzük: a Nobel-díjra nem lehet jelentkezni, egyes személyek nem adhatnak le ajánlást magukról, a díjazottat mindig a Svéd Akadémia választja ki.

A jelöléseket február elsejéig várják, az addig beérkezett nevek alapján alakul ki az év jelöltjeinek listája, amely természetesen titkos, a jelöltállítók sem oszthatják azt meg a közvéleménnyel. Természetesen nem az egész Svéd Akadémia vitatkozik a jelölésekről, hanem egy négy-öt tagú bizottságot állítanak fel, amelynek tagjait hároméves periódusra választják. A bizottság feladata rendszerezni és feldolgozni a jelöléseket, majd egy ajánlást tenni az akadémiának.

Minden évben átlagosan 350 válaszlevél érkezik, ezekből olyan 200 név az ismétlődő, sok szerző neve pedig évről évre felmerül. A dolog kicsit úgy működik, mint a lottó: gyakori, hogy egy adott személy vagy szervezet mindig ugyanazt az írót jelöli, egészen addig, amíg az vagy megkapja a Nobel-díjat, vagy a támogatói feladják és nem jelölik többé. - Ebből kiindulva minden jelöltállítót arra tudunk csak biztatni, hogy tartson ki támogatottja mellett, hiszen a kitartást talán gyümölcsöt hoz - egyszer.

Az Irodalmi Nobel Díj szellemiségének megfelelően azokat a jelölteket, amelyek tudományos témában írnak, vagy politikai, ideológiai vagy nacionalista célból jelölték őket, kiszórják. Viszont az sosem jelenthet hátrányt, ha egy-egy szerző munkásságával nincsenek még tisztában, olyankor mindent megtesznek azért, hogy minél alaposabban megismerjék, ehhez akár műfordításokat is megrendelnek. Így áprilisra kialakul egy tizenöt-húsz névből álló lista, amelyet az akadémia elé terjesztenek, és amit, ha elfogadnak, akkor újból a bizottság dolgozik rajtuk tovább. Le kell ugyanis szűkíteniük a listát öt névre, ezen az akadémiának még jogában áll változtatni a tavasz folyamán.

Ezután következik a megismerési folyamat: az akadémia tagjainak ilyenkor kell elolvasnia a jelöltek munkáit, javaslatokat tenni mellettük és ellenük, a bizottság tagjai további ajánlásokat és véleményeket fogalmazhatnak meg, a cél az, hogy egy olyan konszenzus szülessen, amellyel minden tag egyetért, és olyan díjazottja legyen az akadémiának, akit mindenki támogat.

Mikor az ősz elején végső döntésre összeülnek, már csak néhány hetük van arra, hogy eldöntsék, ki lesz az adott év díjazottja. Míg a többi Nobel-díj esetében fix dátumokkal dolgoznak, az Irodalmi Nobel Díj bejelentésének dátumát egészen a nagy nap előtti pár napig titok övezi - ezzel is növelve az izgalmakat.

A hosszú és sok ponton ellenőrzött kiválasztási folyamat garantálja, hogy olyan szerzőt válasszon a Svéd Akadémia, aki méltón viselheti a kitüntetést. Bár most, hogy már ismerjük a kiválasztás folyamatát, a fogadóirodák tippjei tényleg csak tippeknek tűnnek, azért bízunk benne, hogy idén bejön a jóslat, és Nádas Péter nyeri el a Nobelt.