Pszichoanalízis a vasfüggöny mögött” - Nádas Péter Berlinben

"Berlin - Budapest: pszichoanalízis a vasfüggöny mögött" címmel közös nemzetközi konferenciát szervez november 14. és 15. között a Berlini Collegium Hungaricum és a Német Pszichoanalitikus Egyesület Berlinben. A téma a diktatúra és a pszichoanalízis viszonya, mivel a szervezők meglátása szerint a politikára vonatkozó mondanivalója miatt a diktatúrában maga a pszichoanalízis vált politikává. Az esemény egy konferenciasorozat első része, melyet kétévente rendeznek és amely mindig Berlin és Budapest viszonylatában vizsgálja a pszichoanalízis történetét és gyakorlatát. Idén a pszichoanaltikus szakma, illetve a pszichoanalízis kulturális és politikai összefüggéseivel foglalkozó kiváló szakemberek adnak elő. A megnyitóbeszédet a fővédnök, dr. Göncz Kinga pszichiáter, a Magyar Köztársaság Külügyminisztere tartja. Az előadók között olyan neves szakemberek szerepelnek, mint Andre Haynal, Erős Ferenc, Arndt Ludwig, Anette Simon, Franziska Henningsen és Ludger M. Hermanns. Zárószót Nádas Péter mond.

A pszichoanalízis nem csak a pszichiátria egyik alapterülete, hanem a huszadik század eleje óta a kultúra és a művészet kutatásának egyik legmeghatározóbb forráselmélete. Olyan elmélet, amely a tudomány, a kultúra és a művészet között nemcsak a későbbi értelmezések szerint teremt összefüggéseket, hanem ezek az összefüggések már az elmélet megalkotójának, Sigmund Freudnak az alapszövegeiben is kezdettől fogva jelen voltak.

A tudattalan folyamatok kutatásával a pszichoanalízisnek a pszichiátrián túlmutató tanulságai talán leginkább az elfojtás jelenségének feltárása körül bontakoztak ki. Ennek leírásában Freud odáig megy, hogy kimondja, maguk a műalkotások az elfojtott tudat kifejeződései. Ez a felismerés köszönt vissza József Attila sorában: „szublimálom ösztönöm”. Egyszersmind az elfojtás az a probléma, amely a pszichoanalízis elmélete mentén összefüggést teremt a pszichiátria és a politikatörténet között.

A Collegium Hungaricum Berlin és a Német Pszichoanalitikus Társaság közös konferenciája ez utóbbi összefüggésre irányítja a figyelmet. A politikára vonatkozó mondanivalója miatt a diktatúrában maga a pszichoanalízis vált politikává. Berlin és Budapest szoros szakmai kapcsolatokat alakított ki a pszichoanalízis korai korszakában. Később e két várost két, egymást követő diktatúra súlytotta. A diktatúrák hatalmi gépezetei nem szerették az elfojtott tudat feltárásáról szóló korszakalkotó elméletet, hiszen ezek a hatalmak az emberek tudatát is befolyásuk szabad övezetének tekintették: a pszichoanalízist elfojtották. Ám az elfojtás gondolatát nem sikerült teljesen elfojtani... A konferencia előadói a diktatúra és a lélek bonyolult összefonódásait járják körül.