Vonulás

A hatvanas évek magyar kultúrájában a filmes eszközök, a filmnyelvi újítások láthatóan erős hatást gyakoroltak az akkori prózapoetikai elgondolásokra. (Lásd Mészöly Miklós Film című művét.) Nádas Péter, aki maga is fotózott, több magyar film munkálataiban közreműködött.
E kötetben található két filmnovellája közül az első viszonylag korai, 1973-ban írta Kézdy Kovács Zsolt számára. A fotográfia szép története 1992-ben Monory Mész András felkérésére íródott. A Vonulás közvetlen irodalmi előképének Jerzy Andrzejewski A paradicsom kapui című műve tekinthető. Egészében egy elnyújtott monológ, egy eretnek szerzetes újfajta egyházat alapító törekvésének verbális víziója. A második filmnovella sem témájában, hanem inkább eszközeiben kötődik a fotográfiához, a benne foglalt történet „narratív nagyítások sorozatából” áll össze. Főszereplője egy fotós nő, aki szanatóriumba került, s korábbi eszköze híján egy másik világot lát kibontakozni maga előtt az ottani soknyelvű társasággal találkozva.