Zanót- melyben a szerző francia fordítójával, Marc Martin-nel egy igen egyszerű fordítási problémát beszél meg

Tegnap óta asztalom telve a megfelelo oldalakon felütött szótárakkal, lexikonokkal és növényhatározókkal. Megpróbáltam gyorsan tisztázni a kétes nyelvi helyzetet.
Gyorsan nem megy.
A Simon-Csapody-féle növényhatározó színes ábrái alapján ítélve, a genet nem jelenthet rekettyét, mint ahogy Sauvageot állítja. Ám a rekettye nem csak a zanóttal, hanem azzal a növénnyel sem azonos, amelyet a Magyar Értelmezo Kéziszótár ábrája ad meg nekünk. Itt a rekettyét "visszásan tojásdad levelu, hosszú barkájú" cserjeként ábrázolják, és úgy nevezik meg latinul (Salix cinerea), ahogy sehol másutt.
Ezek a zanótként, illetve rekettyeként ábrázolt növények szemmel láthatóan azzal a genet-nek nevezett növénnyel sem azonosak, amelyet a Petit Larousse Illustré pontosan olyannak ábrázol és ír le, amilyennek jómagam a zanótot ismerem és ábrázolom. Ezek szerint a zanót levelei nem tojásdadok és nem karéjosak, mint a rekettye levelei, hanem lándzsa alakúak, és virágai sem összefüggo, hanem szakaszosan tagolt fürtökben ülnek a szárakon. A francia elnevezés helyességét illeton azért sem lehet szótári félreértésrol szó, mert Jean Genet maga is leírja az igénytelen küllemu növényt Egy tolvaj naplója címu önéletrajzi muvében, s a leírás illik a magyar zanótra, de nem illik a magyar rekettyére. Amikor a lelencház büdösében a soha nem látott édesanyjáról és önmagáról ábrándozik, csak tudhatja, hogy árva személyét milyen igénytelen növénnyel azonosítja a külvilág.
Nem tudom, ki téved, avagy mikor ki tévedett eloször, ám a zurzavar mérhetetlen és ijeszto.
A jóval régebbi, Cserey-féle növényhatározó nem ad ugyan ábrát egyik növényrol sem, ehhez valószínuleg túlságosan jelentéktelenek, de a leírás alapján ítélve igen nagy lehet a különbség közöttük. Már csak azért is, mert a zanót egy cserje, a rekettye viszont tenyészhelyének megfeleloen (ami közel sem azonos a zanót tenyészhelyével) egy fuzféle. Az általam elérheto kézikönyvek és növényhatározók a két növényt minden formális különbözoségük ellenére a pillangósvirágúak (Genista) családjába sorolják. Ami nem csak csodálatos, hanem bizonyos növénytani furcsaságok ismeretének birtokában is meghökkento jelenség. Valószínu, hogy a különbözo nyelvu szótárak szintén ennek a valóságos vagy látszólagos azonosságnak ülnek fel, amikor a zanótot és a rekettyét nem csupán családi viszonyba hozzák egymással, hanem egyenesen azonosnak vélik vagy éppen felcserélik.
Egész napos összehasonlító munka után is kétségek között hányódom. Mert nem csak Sauvageot teszi, megnéztem Eckhardtot, o is bekever. Sot, Halász Elod a maga nagy német szótárában szintén. Nála a rekettye: der Ginster (amit minden valószínuség szerint a latin szótobol képeztek), valamint der Grümitz, das Hasenbrot, der Heidepfriem, továbbá a selymes zanót, a Sandginster, a szárnyas zanót, a Flügelginster, és a tövises zanót, a Stechginster. Ez utóbbi három szó alakja inkább a zanóttal való (genet) azonosságra utal, mint a rekettyére, s ha e feltuno különbségtol gyanút fogva nézi meg az ember újra az Eckhardt-féle szómagyarázatot, akkor még nagyobb káosz közepén találja önmagát. Szerinte a genet egyértelmuen rekettye (Genista), viszont genet des teinturiers, s itt a szótárnak egy másik szócikkére utal, lásd genestrelle, genestrolle, amit sárga festofunek (Genista tinctoria), illetve nyúlrekettyének fordít. Ezek viszont más források szerint a zanót tulajdonságai. Nyulak eszik és az emberek festékalapanyagnak használják.
Révai Nagylexikona többek között ezen ismerteto jegyek alapján határozza meg zanótként.
Bele kell zavarodni. Annyi a részlet és a nehézség, mintha valamelyik regényemben én találtam volna ki.
Eckhardt rekettyérol írott szóbokrában van még genet commun, genet á balai, genet d'or, seprorekettye, magas rekettye (Genista elata), s hogy a zurzavar és kora bánat még teljesebb legyen: seprozanót (Sarothamnus scoparius), valamint genet epineux, amely szerint mégis csak zanót lenne az, ami ugyanakkor tüskés rekettye (Cytisus spinosus). Egyenrangúként használja mindkét szót, szinonímaként, habár különbözo dolgokat jelöl meg vele.
Ha nem a rekettye címszónál, hanem a zanótnál lapozzuk fel Halász Elod nagyszótárát, s mintegy ellenpróbát veszünk az értelemkeresésben, akkor ez a szótár hasonló zavarodottságról tanúskodik e növényeket illeton. Szerinte a zanót: der Geißklee, illetve der Kleeginster, tehát végso soron mégis csak rekettye.
Ezen a ponton tényleg megállhat mindenki tudománya. Ha a dolgoknak csak a nevük különbözo, akkor ott vagyunk, ahol a nominalisták odahagyták a bölcselkedést. Nem érdemes azon gondolkodni, hogy a világ szavai valamilyen rendszerbe állíthatók-e és értelmezhetok-e.
Akkor oly mindegy, hogy írót és fordítóját a Sainte-Anne-ba szállítják-e be, vagy ki a Hárshegyre. Mindenütt jó, ahol nem kell normálisnak mutatkoznia és így nem kell nominalistává lennie. Ilyenkor szoktam az 1867-ben kiadott öreg Meyer vagy a Nagy Révai megfelelo kötetét föllapozni.
A zanót Révai szerint Cytisus. Szerbiában jeneszternek, a Szerémségben zanovjetnek vagy másként szólva zanovetnek hívják (ami lehetne akár egy elhíresült szovjet traktor márkaneve), s "a pillangóvirágúak génusza". 50 fajta cserjéje és fája van. Ezek szerint van hát olyan zanót, amelyik rekettye, ám ez a rekettye semmiképpen nem az a zanót, amit az Atlanti-óceán partján élok genet néven emlegetnek. De nem is olyan, amilyennel Genet összefüggésbe hozhatta volna a saját vezetéknevét. Levelüket a Nagy Révai hármas levélzetként írja le, virágjukat többnyire sárgának, virágzatukat pedig különbözonek. Ami sokat ugyan nem mond, de szellemes meghatározása mindannak, amit nem tud megfogalmazni. Természettudósok akkor alkalmaznak ilyen nyelvi virágokat, amikor nem akarják bevallani, hogy leíró feladatukat nem tudták elvégezni. Magjukban kesernyés ízu a cystsin. A Cytisus hirsutus erdos tájainkon tenyészik, a Cytisus austriacus a homokpusztákon és a napos lejtokön, a Cytisus nigricans viszont napos, óceánközeli erdoszéleken, ahová annyira visszavágyom, de még mennyire.
Ez az a zanót, igen, amit én nem csak a kertembol, hanem onnan ismerek.